Solist

Szentannai Ágota

Halmos György zongoraművészről gyakran hangoztatták a korabeli kritikusok, hogy rendkívül érzékeny, érzelemdús a stílusa, ugyanakkor rendkívül pontos és meggyőző az előadásmódja. Kiemelték, hogy romantikus zongoraművész, ő pedig el is ismerte, hogy iskoláiból, tanáraitól hozott tudása ebbe a zenei irányba vezették pályáját. Koncertjeiből kiérződött zenei ismereteinek gazdagsága, interpretációinak alapossága, ám sokoldalúságát leginkább pedagógusként kamatoztatta.

7 évesen kezdett el zongorázni és mivel éretségije idején - bevallása szerint – "már elég jól zongorázott", nagyváradi zongoratanárnője segítségével sikerült elnyernie szüleinek a beleegyezését, hogy orvosi helyett a Budapesti Zeneakadémián tanuljon tovább. Ott Stefániai Imre, volt Dohnányi-tanítvány irányítása alatt fejlődött zenetudása, előadóképessége. Nála sajátította el azokat a pedagógiai módszereket is, amelyeket később a zongoratanárként sikeresen alkalmazott. Ezután Bécsbe ment, Paul Weingarten-nél jelentkezett, aki rövidesen a híres-neves Emil Sauerhez irányította.

Karrierje során Bach, Mozart, Schubert, Schumann, Brahms, Chopin zeneművei mellett elismert előadójává vált Beethoven 32 zongoraszonáta-ciklusának. A nagy klasszikusok és romantikusok mellett a magyar és a román zeneszerzők művei felé szívesen, gyakran és tudatosan fordult. Liszt Ferenc és Bartók műveit játszodta gyakran. Ő mutatta be Bartók III. Zongoraversenyét Bukarestben, Silvestri vezényletével. Ugyanakkor a kortárs román zeneszerzők zongorára írt műveit is előszeretettel játszotta és népszerűsítette: Carol Miculi, George Enescu, Paul Constantinescu, Constantin Silvestri, Sigismund Toduta, Liviu Glodeanu, Cornel Taranu szerzeményeit adta elő.

Bukarestben George Enescu vezénylete alatt játszodta Beethoven Esz-dúr zongoraversenyét. Egy interjújában  elmesélte, hogy milyen körülmények között történt ez: "Első alkalommal kellett eljátszanom ezt a Zongoraversenyt. Decemberre tűzték ki a koncertet és emlékszem, hogy olyan vihar keletkezett, hogy nem tudtam Bukaresbe utazni, így valaki másnak kellett volna átvennie a zongorista szerepét helyettem. De Enescu, a rá jellemző jóságával, újra kitűzte a koncertet, ezúttal márciusra, így esélyt adott arra, hogy vele lépjek közönség elé.(...) Úgy éreztem, mintha ő irányítana. Nem a saját akaratom vezetett a koncert alatt. Voltak, akik akkor nem értettek egyet azzal, ahogyan akkor előadtam Beethoven Zongoraversenyét. Nagyon érdekes azonban, hogy a későbbiekben legjobb barátaimmá váló bukarestieket ugyanezzel a koncerttel nyertem meg."